Bözödújfalu – a víz alatt nyugvó falu története

“…Összekapaszkodva, óvatosan közelítjük meg a vizet,…. Rálépünk a jégre, lassan csúszkálva haladunk, látjuk, itt-ott lucskos, olvadt a jég. Távolabb öt-hat ember guggol egy lék mellett, horgásznak. Közelebb, tőlünk vagy kétszáz méterre magányos, nagybajuszú, ötven év körüli cigányember veti be kezdetleges pecabotját a vízbe, mellette fűrész, s néhány még fickándozó sneci.

– Odamehetünk magához? – kiáltom. Bólint. Amikor odaérünk, fölegyenesedik a lék mellől.

– Kevés a kapás? – kérdezem.

– Nem az vón a baj, jó uram –gördül ízesen a magyar nyelv az ajkai közül -, kicsorbút a fűrész a lékelés közben.

– Tudja, mi van a itt a jég alatt?

– Honne tunnám, újfalusi vagyok magam is!

– Itt élt?

– Itt biza!

…..

– Mit lehet itt most csinálni?

– Pecázni.

– Pecázni?

– Hát. Annyi mindég kigyün, ho’ jóllakjak.

…..

– Szóval pecázik.

– Hát. S megsütöm a halat odahaza a kályhán. Jóízű.

– Engedély nem kell hozzá? Úgy értem, a pecázáshoz.

– Kéne.

– És?

– Azt mondom, senki fia nem tilthassa meg Gerebenes Istvánnak, hogy a saját kertjiben horgásszon!

Nézem a férfit, komolyan beszél. Elárasztották a faluját, elveszítette a munkáját, joga van hozzá, hogy így jusson élelemhez. És újra bedobja a csalit.

 – Mije van magának a jég alatt? – kérdezem.

– Asszongya: ahol maga áll, ni, ott van a kerekes kutam. Arrább kicsit a fészer, meg az ól. A tyúkok belefúltak a vízbe, nem tudtam üket menteni.   Nem vót hova. Aztán körülötte a háromszobás ház, nagy tornáccal. Mikó’ ladikkal gyüvök, s tiszta a víz, s nem is nagyon magasodik, csak lenyúlok, s megérintem a búbos kemence tetejit. Olyanko’ nagyon hasogat a szívem. Meg néha fölúszik, alulró’ egy tulipános láda. ….”

Vujitz Tvrtko és Nógrádi Gergely – Tizenkét pokoli történet

 

A ma már víz alatt fekvő falu Maros megyében található, kb. 5km-re Erdőszentgyőrgy-től, a Küsmöd  patak völgyében. A falu első írásos említése 1566-ból származik. A 17. századtól kezdődően vallási felekezetek együttélése kapcsán vált érdekessé a település, hiszen a római katolikusok, szombatosok (később zsidók), unitáriusok, evangélikusok, reformátusok, ortodoxok laktak együtt. A második világháború alatt a zsidó vallású székely lakosságot koncentrációs táborokba hurcolták. A’80-as évekre a falu már 180 házzal rendelkezett és lakói vallásuktól függetlenül békében éltek egymás mellett.

A víztározó építését 1988-ban kezdődték meg, a gátépítés azonban már 1975-ben megindult, 1977-ben leállt, de 1984-től újra beindították. A gát 625 m hosszú és 28 m magas. Kezdetben a falu lakosai munkálkodtak a gát építésénél egy kis jövedelemszerzés reményében. Napok teltével egyre jobban kezdtek ráeszmélni a víztározó építésének valódi okára. A tiltakozásokhoz már késő volt, a munkáltatók, más városokból hoztak munkaerőt, az építkezés nem állt le. 1985-ben elkezdődött a falu kitelepítése.

A falu lakói napokon keresztül szekerekkel hordták el a menthető dolgaikat, állataikat. Volt, aki nem akarta elhagyni házát. Fájó szívvel távoztak, egymásnak csak egy fejbólintással jeleztek mikor elhagyták otthonaikat. Egyesek rokonokhoz költöztek, mások az erre a célra, gyors idő alatt felépült tömbházlakásokba. 1992-ben a falunak még 126 lakosa volt, melyből 99 magyar, 23 cigány és 4 román, de a tervek szerint minden lakót ki kellett volna telepíteni.  1994-re a falu két templomával együtt teljesen víz alá került.

A falu I. világháborús emlékművét 1996-ban kiemelték a vízből és a Tanorokba helyezték át. Minden év augusztusának első szombatján az egykori és még ma is élő lakók falutalálkozót tartanak.  Az egykori falu emlékét márványtábla őrzi, amelyen a lakosok nevei és a faluban gyakorolt vallások szimbólumai láthatók. A Sükösd Árpád által 1995-ben emelt emlékművön a következő szöveg áll:

“A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.”

A víztározó környéke nyaranta a fürdőzők és horgászok közkedvelt paradicsoma. A vízpartot felparcellázták és a viszonylag kis földterületek tulajdonosai kisebb-nagyobb nyaralókat, házakat építettek.

Hozzászólások

hozzászólás

You can leave a response, or trackback from your own site.

2 Responses to “Bözödújfalu – a víz alatt nyugvó falu története”

  1. Balázs Árpád szerint:

    A temető sorsárol mit tudtok?. Állitólag azt is menekiteni kellett. Igaz ez ?

    • erdelyi-utakon szerint:

      A “Tizenkét Pokoli történet” könyv szerint, ahonnan a kezdő párbeszéd is származik azt írja, hogy a temető egy domb oldalba volt. Az alsó részét ellepte a víz. “Az alsó sírok az örök csend birodalmába vesznek.” Igy írja. !:)

Szólj hozzá

Kérjük, ellenőrizze az adatait

Ki kell töltenie a biztonsági kódot hogy befejezhesse a foglalást:

Sikeres foglalás

A foglalás másolatát elküldtük önnek és az erdélyiutakon.com csapatának.