Karakó völgyhíd

A Csíkszereda-Gyimesbükki vasútvonal a Kárpát-medence egyik legszebb vasúti útvonala. Mivel a vonal nehéz terepen fut át, ezért olyan látványos arhitektúrális csodákat kellett építeni, mint a Bányavölgyi-, a Karakó-, a Ladók- és az Utusalji völgyhidak, valamint a lóvészi alagút. A felsorolt völgyhidak közül a legnagyobb, és leglátványosabb a Karakó-viadukt. A pálya 89 százaléka emelkedő vagy lejtő, 44 százaléka pedig ívben vezet. A lóvészi alagút 1012 m magasságban keresztezi a Kárpátok fő gerincét. A szépséges, mindkét világháborúban felrobbantott Karakó-völgyhíd 226 m hosszú és 64,4 m magas.

A völgyhíd a nevét egy megállóhelyről kapta, amely a ‘90 évek közepén létesült az ajnádi és lóvészi állomások között. Az impozáns mérető Karakó völgyhíd Székelyföld egyik kevésbé ismert, elrejtett völgyében fekszik, annak vadregényes környéke fölé magasan kiemelkedve, Csíkszereda felől közeledve már messziről látszik. A völgyhíd a Karakó patak völgyét hidalja át, 64,44 m magasan a Karakó völgye felett. Négy boltozott és három acélszerkezetből állt, központi tartója alul ívelt felsőpályás, 102,6 m hosszú.  A völgyhídhoz az ajnádi oldalán 3 darab 8 m nyílású, a gyimesi oldalon pedig egy két darabból álló 8 m nyílású félköríves kőboltozat csatlakozott.

A vasútvonal építése 1895-ben kezdődött a lóvészi-alagút kialakításával. A terep miatt az építkezés nehezen haladt, rengeteg földmunkát kellett végezni, számtalan völgyhíd, patakhíd, áteresz és alagút építését kellett megoldani. A kőművesmunkát olasz szakemberek végezték. A pilléreket egyszerű terméskőből, helyenként faragott kőből rakták kötőanyag segítségével, helyenként faragott kővel egészítették ki, amelyeknek 13 m, illetve 14 m mély alapgödröket kellett kiássanak. A pillérekre a vasszerkezet szerelési munkálatát 1896 decemberében fejezték be, és a hidat még ebben a hónapban átadták a megrendelőnek, viszont a völgyhíd terhelési próbáját csak rá egy évre 1897-ben végezték el. A műtárgy a 19. századi Magyar vasútihíd-építés egyik csúcsteljesítményének számított.

A vonatok vígan robogtak át a hídon 1916. augusztus 28-ig, amikor az addig semlegességet hirdető Román csapatok váratlanul be nem törtek Erdélybe. A gyimesi román – magyar határnál csak néhány határőr és vámhivatalnok volt. Visszavonuláskor a németek felrobbantották a hidakat, kivéve a Ladók völgyhidat. A 226 m hosszú völgyhíd 102 m-es középső mezőjét a völgybe zuhant és teljesen elgörbült, használhatatlanná vált. Miután a román csapatokat kiűzték Erdélyből 1916 decemberében megkezdődött a völgyhíd helyreállítása.

A sérült középső részt a Roth Wagner típusú hadihíd mintájára, gerendával és pillérrel újjáépítették és IV. Károly osztrák császár és magyar király neve után Károly-hídnak keresztelték el. 1944 szeptemberében a hidat újra felrobbantották. 1945 februárjára 70 nap alatt egy ideiglenes völgyhidat építenek fel, hogy a közlekedést csökkentett sebességgel el tudjanak indítani, majd terveket készítenek egy új völgyhíd építésére. A ma is látható hidat egy bukaresti építkezési vállalat 14 hónap alatt készíti el az 1945 és 1946 között. Próbaterhelések után 1946 szeptemberében megindítsák harmadjára is a forgalmat.

Hozzászólások

hozzászólás

You can leave a response, or trackback from your own site.

Szólj hozzá

Kérjük, ellenőrizze az adatait

Ki kell töltenie a biztonsági kódot hogy befejezhesse a foglalást:

Sikeres foglalás

A foglalás másolatát elküldtük önnek és az erdélyiutakon.com csapatának.