„Sal ipse, bonus solidus” – a tordai sóbánya

Ahogy már sokszor olvashattuk és tudjuk, Erdély rendkívül gazdag altalajkincseiben, amelyek közül talán a legértékesebb a felszínre bukkanó só. Képződése a báden korra tehető, 18 millió évvel ezelőttre.

Torda város észak-keleti részére tehető só tömzs, a maga 1200 méteres vastagságában 45 km²- en terül el. A földtani tartalékot 38.750 millió tonnára becsülik a szakértők. Bányászat formájába a sókitermelés Tordán már, a Római időkben megkezdődött. Az idők folyamán a kolozsi és désaknai aknákkal együtt Szent István tulajdonába került. Sóvámról első ízben 1075-ben tesznek említést, a bányászatot igazoló dokumentumok 1271-re vezethetők vissza, amikor hivatalosan is létrehozták a Sókamarát, amely a sókitermelés, raktározás és szállítást koordináló hivatalaként szolgált. A tordán kibányászott sóról úgy tartották, hogy „ jó és kemény só” („Sal ipse, bonus solidus”), melyet a 99%-os NaCi (Nátrium-klorid, konyhasó) – tartalma is igazolja.

Tordai sóbánya metszete, 1780

Tordai sóbánya metszete, 1780

A ma is létező sóbányát 1690-ben nyitották meg. A József-, Mária Terézia- és Szent Antal- termekben a mai napig felelhető a harang típusú kitermelési módszer nyomai, amelyet 1850-ben a trapéz alakú kitermelés váltott fel, amely nagyobb mennyiségű só kitermelését tette lehetővé. Az itt dolgozó munkások a fejedelem lekötelezett jobbágyai voltak, kik fizetésüket sokszor sókockák formájában kapták. Akkoriban a „fehér aranyként” – is ismert só az élelmiszerek fő tartósítószereként szolgált.

" fehér arany"

” fehér arany “

A kitermelés megkönnyítése érdekében 1853-ban megkezdték a Ferenc József alagút kialakítását. Villanyhálózat beszerelésére 1910- ben került sor, ezzel egyidőben felújították a 90 méter mély Mária Terézia aknát és két új aknát nyitottak meg, a Gizella- és Rudolf –aknát. A 80 méter hosszú, 50 méter széles és 40 méter mély Rudolf akna érdekessége, hogy az egyes sótömbök kitermelésének évszámát a falakba vésve megtalálhatjuk. A falakon még észlelhető a bányászok eszközeinek nyoma.

Csónakázás a bányában

Csónakázás a bányában

Egyetlenegy aknában dolgoztattak rabokat is. Ennek oka, hogy a 76 méter hosszú József akna akusztikája tizenháromszoros visszhang, amely rövid idő alatt teljes megsüketüléshez vezetett. A minőségi só kibányászása érdekében a bányászok soha nem használtak robbanószert. A termelést a marosújvári sóbánya fokozatos előtér kerülése végett 1932-ben leállították. A második világháború idején a bányát légvédelmi búvóhelyként, majd sajtérlelőként használták.

A sóbánya levegőjének magas páratartalma (75-80%), egyenletes hőfoka (10-11 °C), abszolút pormentessége, valamint a kedvező NaCI aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással vannak a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti klíma elsősorban az asztmásoknak és allergiásoknak ajánlott. A sóbánya 1992-ben került Torda és Erdély turisztikai látványosságai közé, ekkor nyitották meg hivatalosan a nagy közönség számára.

Hozzászólások

hozzászólás

You can leave a response, or trackback from your own site.

Szólj hozzá

Kérjük, ellenőrizze az adatait

Ki kell töltenie a biztonsági kódot hogy befejezhesse a foglalást:

Sikeres foglalás

A foglalás másolatát elküldtük önnek és az erdélyiutakon.com csapatának.